A Saint Mary's Collage

 

                                         1.fejezet

   

Mint minden gyerek én se várom már annyira,hogy vége legyen a vakációnak. Főleg mivel már gimis leszek. Na de kezdjük inkább az elején,hisz még nem is meséltem magamról. Szamantai Lilla vagyok. Anyukám és Apukám Magyarországon éltek míg meg nem születtem. Még mielőtt a világra jöttem volna,az amerikaiak megszállták a magyarokat. És további más országot kivéve Kínát,Oroszországot és Afrikát. Így beléptünk az Amerikai Egyesült Államokba. A szüleim átköltöztek Loopwill-be. Ezután megszülettem én is. Boldogan éltünk a kis városkánkban 15 teljes évig. Most,hogy betöltöttem el kell kezdenem a gimit. A törvény szerint minden 15 évet betöltő gyermeknek el kell kezdenie a gimnáziumot. Én a Saint Mary’s Collage-be jelentkeztem. Annyi a baj,hogy Meldyn-ben van. Ami elég messze van a városomtól. De ez nyújtotta a legbiztosabb hátteret.

Most jött a postás és meghozta a levelemet. Nem mertem kinyitni még Anya haza nem ér a kórházból (anya ápolónő). Pár óra múlva haza is ért. Gyorsan letette a táskáját,majd rám emelte tekintetét.

• Szia kicsim! Mi újság?
• Semmi…Megjött a levelem,megjött a levelem!- úgy viselkedtem mint egy kisgyerek.
• Kibontottad?
• Nem meg akartalak várni vele.
• Na akkor nézzük már!- szólt Anya.

  Gyorsan letelepedtünk a konyhai asztalunkhoz.

• Nos,- próbálkoztam komolyan szólni- lássuk mit írnak ebben a csodapapírban.
• Olvasd már!
• Rendben,rendben

 

           

˝ Kedves Szamantai Lilla! Örömmel tudatjuk önnel,hogy felvételt nyert. A 9/A osztályba fog járni. Leánytársaival az A épületben fog lakni. Beköltözés Augusztus 31.-én. Üdvözöljük az SMC-ben.”

 

 

                                                        Tisztelettel:

 

                                                                     Az Igazgató.”

 

 

Repestem az örömtől. Berontottam a szobámba és őrült módon pakolni kezdtem a közepes méretű bőröndömbe. Eléggé sokáig tartott,több mint egy óráig. Beraktam egy csomó ruhát,a fényképezőgépem,a rajztömbömet és fényképeket. Ezek után elmentem aludni. De alvás helyett csak forgolódtam.

 

 

Végre elérkezett a nap amire vártam. Álmosan kimásztam az ágyból,magamra terítettem a köntösöm és lementem a lépcsőn. Lent a konyhába Anya várt rám a reggeli gofrimmal amin csoki puding volt.

• Jó reggelt bogaram! – köszöntött Anya.
• Jó reggelt Anya! – mondtam egy ásítással egybekötve.
• Igyekezned kell!
• Rendben,sietek.
• Csakhogy le ne késd a vonatot.
• Mennyi is az idő? -  kérdeztem gofrit falva.
• Háromnegyed nyolc.
• Mennyi?! – pattantam fel idegesen – Mindjárt lekésem a vonatom ha nem sietek!

Kapkodva felsiettem a szobámba felöltöztem fogtam a bőröndöm és a táskám és lesiettem.

• Majd hívlak Anya.
• Rendben,írj SMS-t ha megérkeztél.
• Oké,köszi a reggelit. Puszi. - Búcsúztam el és becsuktam magam mögött az ajtót. A kutyám Lucy aki labrador volt odajött hozzám,megszeretgettem és kimentem a kapun. Rohantam az állomásra. Szerencsére pont elértem a vonatot. A vonat csak az SMC-nek volt . Leültem egy üres kabinba és nézelőttem.